Gondolatok a beszoktatási időszakról

Véget ért a nyár, újra nyitott  óvodánk kapuja, és szeptember 1.-től sok pici gézengúz palánta kezdte meg óvodás életét.  Az egyik legnehezebb időszak az óvodai beszoktatás ideje, ez  az élethelyzet változást  hoz  mind  a  szülők, mind a  gyermekeik számára egyaránt.

Sok anyuka tett fel ezzel kapcsolatos kérdéseket, mondott véleményt, vagy kért tanácsot első benyomásai, tapasztalatai alapján.

Gyakori volt  a bizalmatlanságot, kételkedést, bizonytalanságot sugalló vélemény is, ami  teljesen  természetes volt az első időszakban.

Az óvodát kezdő kicsik közt voltak, akik az első napokban bátran, vígan vették birtokukba az újat, a csodát- a sok játékot, a nagy teret a csoportszobában, nem zavarta őket a társak jelenléte, sírása- ismerkedtek mindennel és mindenkivel.

Voltak olyan kicsik, akiket már érkezéskor úgy kellett szinte lefejteni anyáról, sírás, rugdosás közepette. Ők percekig sírva ültek, álltak egyedül, vagy kapaszkodtak belénk. A délelőtt során gyakran sírva fakadtak, alig vagy nem is ettek, ittak, nem érdekelte őket a sok játék, a társak  hívogatása.

Aztán  teltek- múltak  a napok, a kicsik beszoktak, már nincsenek hisztik, pityogások reggelente. Néhányan csak bevágják az ajtót reggel: „Megjöttünk” jeligére, mások óvatosan nyitnak be: „Jó helyen járunk? „ „Biztosan be kell jönni?”A többség minden harcot feladva jön, tudja, hogy könnyebb, ha hamar túlesnek az elváláson, s még az is kiderülhet, hogy nem is olyan rossz hely ez az ovi, van mindenféle érdekes dolog, de ha nem, hát csinálunk…

Rengeteg esemény történt velünk a beszoktatási időszak  folyamán:

  • Először csak idegenül méregettük egymást, aztán bekapcsolódtunk lassan az óvodai tevékenységekbe is. Tornáztunk, énekeltünk, matekoztunk, verseket és énekeket tanultunk, meséket hallgattunk.
  • Kint voltunk a szabadban sok mindent megfigyeltünk, közlekedtünk az  utcán az ovi környékén, ismerkedtünk a közvetlenül körülvevő világgal.
  • Autómentes napot tartottunk az oviban, mindenki behozhatta a kis motorját, futó biciklijét, és vidáman kerekeztünk az ovi előtti zárt területen.
  • Festettünk, vágtunk, gombócokat gyűrögettünk, és csodaszép képeket készítettünk belőle, amiket ki is tettünk a faliújságra, hogy mindenki megcsodálhassa.
  • Megünnepeltük az Állatok világnapját is, beszélgettünk róluk, képeket nézegettünk és válogattunk. Rendeztük a halmazokat. A  másnapi  délelőtünkönt sok féle játékunkban megjelentek az állatok: a bábozásban, a kép kirakósokban,az építő szőnyegi állatkert berendezésében,még a babaszobában is állatokat etettünk, de a bordás falunkon is a kis majmok másztak. A képes könyvek is az állatkákról szóltak és a kirakósban is az ő képük jelent meg. Az étkezésünkről nem is beszélve. Aznap úgy ettünk, mint a  malacok.
  • Beszélgettünk a közelgő hidegebb időjárásról, így megbeszéltük, hogy a citrom, az alma, a banán, amellett, hogy nagyon finom, és számlálni lehet velük, egészségesek is, és rengeteg vitamint tartalmaznak. Így ettük, aszaltuk, cseppentettük őket, a végén pedig jól megettünk mindent, mert így az igazi.

 

És egyszer csak azt vettük észre, hogy a fák levelei erősen hullani kezdtek, az idő már hűvösebbre fordult, hamarosan átállítjuk az órákat is, és egy órával többet alhatunk reggel. Mi már komoly ovisok lettünk, akik a játékba integrálva sajátítjuk el mindazokat az ismereteket, amiket az óvó néni megoszt velünk.

Rájöttünk, hogy oviba járni jó, és már mosolyogva érkezünk minden reggel….